A rádiózásnak egyik erénye, hogy gyorsan tud reagálni a világ eseményeire, és ez így van a Civil Rádióval is, annak ellenére, hogy nem a napi politika felszíni történései, hanem inkább a mögöttes folyamatok izgatják műsorkészítőinket. De van egy másik erénye is a rádiózásnak: olyan érzéseket, élményeket tud megosztani - nagyrészt a belső látásunkat felébresztve -, amik más világokról szólnak, s messze esnek a mindennapok zajától.

 

Régi kedvencem a hétfő esti Málenkij rockot, mások mellett Túróczy Gergely műsora. Fő témája az orosz, sőt szovjet rock bemutatása, illetve, mint a heti műsorban, más orosz zenei csemegék, most sanzonok. Két dolog vonz engem ebben a műsorban. Az egyik: egy olyan világ hangulatának a felidézése, amely nyerseségében, erejében izgató, néha kicsit ijesztő. Ez a nagy érzelmeket mutató mély szláv, orosz lelkület, amely egyúttal jogosan kér helyet az európai kultúra főszínpadán. Mi, a rossz történelmi tapasztalatok után, örömmel felejtettük el ezt az orosz kultúrát, és most az jelent örömöt, hogy újra felfedezhetjük. A műsor másik vonzó oldala az, amit Túróczy Gergely szóban hozzáad, amivel segít, hogy ez a felfedezés élménnyé váljon.

 

Bányai Géza

Nem állhatom meg, hogy a mai (vasárnap) délelőtti civilrádiós élményem ne osszam meg Veletek.

Vagy 15 éve ismerem Túrót. Sok szálon zajlott a kapcsolatunk, lévén, hogy anno a SZARÁMASZER ügyvivője is voltam, ő meg ott volt irodavezető polgári szolgálatosként. Sokat vitatkoztunk, ritkán mondtunk egymásnak dicsérő szavakat, de nem gonoszságból, vagy mert nem lett volna ok rá, hanem valahogy nem illet abba a  viszonyba az dicsérgetés, olyan szirupos lett volna.

Szóval azért én sokféle értékét tudtam, meg láttam a pasinak, főként az írásos ügyekben való nagy precizitását, gondosságát. Néha persze többünk agyára is ment - ezt persze tudtam akkor is, hogy direkt csinálja, ezzel is a nagyfokú szuverenitását erősítette a környezete előtt.

Rádiózott akkor is, Pécsről Pestre visszaköltözve éppen a Fikszben. Aztán jelezte, hogy átjönne a Civilbe. Én titkon örültem, de ilyet nemigen lehetett kimutatni neki, mert az szintén nem illet a későkamaszkori játszmáiba. Azért néha megmorogtam, hogy - bár mindig érdekes tartalmakat hozott, de - annyira önmagának rádiózik, hogy semmit nem ért a hallgató a motyogásából. Olcsó populizmusnak, a hallgatói kegyek elvtelen hajhászásának tartotta, csak azért máshogyan beszélni, hogy a hallgatók értsék. Ezt is a szuverén magatartás védelmében.

 

Mostanában néha volt szerencsém belehallgatni egy-egy műsorrészbe - őszintén, nagyon kedvelem ezeket akár múzeumokról, akár orosz rockról, akár másról volt szó. Ma egyszerűen fantasztikus volt az ismétlőműsorban hallgatni a Petrusevszkájáról készült műsorát. A zenék, az összekötő személyes történetek, az előadóról elmondott információk - baromira tetszettek. Azt kell mondjam – lehet most Túró lehülyéz -, a hazai médiában páratlan színvonalú, értékű és érdekességű ez a műsora (is).

 

Egyet mondhatók Túró érezhetően vénül: minden mondatát, szövegét tisztán és pontosan érteni lehet, talán nem vetem el a sulykot, ha azt írom, egészen jó hallgatni, amikor beszél. Azt hiszem bedőlt a populistáknak most már ő is.

 

De valójában mégis baromi szuverén maradt.

Péterfi Ferenc

 

Kedves Peterson! Köszönöm, köszönöm - még akkor is, ha széllel szemben nem érdemes dicsérni (max. ódalt, a szélirül)... Mondhatni "könnyű" dolgom volt - ha úgy vesszük, több mint 16 éve kezdődött felkészülésem a 10 nappal ezelőtti Petrusevszkaja-műsorra (érti aki hallotta)... Tréninget nem fogok tartani a "hogyan kommunikáljunk a jonhunkban lapuló világegyetem-moccanatok hallgatóidegen szárbaszökkesztésének céljából, avagy kények és kedvek" témakörben, egy azonban biztos: a személyesség, élményszerűség, meggondolva-megéltség a kulcsa eme bélyegszakkörösdi-szabadrádiósdi-hobbiborjúnyúzó péntekesdi műfajnak. Nagy Hűvös Paradoxon, ám amilyen elszállott vagyok olykorvást, olyannyira bikkfagatya-vaskalapos-tűélesség-hajhászó a munkában. Az adminisztráció csak az előjáték volt (Túró, a tőrőlmetszett hivatalnok/előkönyvelő/számlabefizető/albérletidíj-behajtó/rezsihányad-számoló/kézikönyvtár-gyarapító stb.) - most adattáros vagyok (egy tárgyszerű-materiális tartalmakkal zsúfolt múzeumban adatbázisokkal bíbelődöm - ld. anyag kontra virtualitás), nem épp a leginkább fülzsírforraló izgalmakkal bíró elfoglaltság... S ha már a paradoxonoknál tartunk (élsimítottan sarkított megfogalmazás): továbbra is hiszem-vallom, hogy annál jobb egy műsor, mennél kevesebben hallgatják (és az sem biztos, hogy mindig-folyvást-csakis jó műsorokat kell készíteni)... A szuverenitás-hajszolást pedig kéretik nem összekeverni holmi kamaszkori lázadással - ezzel az erővel örökké süldőnek minősíttethetem, pedig hát már 10 évesen annyi "életre-való" felnőttség-ellátmányt kaptam, hogy elég lenne regimentnek. Az abszurd világnézet pedig véleményem szerént egész jól megfér másban is a normális életvitellel, kultúra-teremtéssel/ajnározással/habzsolással, még akkor is, ha úgy vélem: 2012 végén eljövend a világvége (avagy a Totális Rádiócsönd Reklámok és Szignálok Nélkül) - úgyhogy kár is megcsinálni a leckét... Valamint: annak lehet az agyára menni, akinek van (ez most afféle viszontagság-dicséret volt...). Ja igen - a Petrusevszkaja-műsor utolsó száma is áldozatul esett az 56+1 perc alapú műsorvég-megmetélésnek (egyet meg nem tudtam lejátszani, úgyhogy folyt köv.)... Egy régi játszmából leszűrt terminus (hang)technikussal élvén - ízlésterrorista üdvözlettel: Túró